foto1
foto1
foto1
foto1
foto1
************************* ************************* *************************   Esküvődön dolgod nincs,******* Csak a mosoly, mi nagy kincs,***** Rendben zajló vacsora,*********** Már jön is a torta, nézz oda, ***** Menyasszonytánc, kondér tele,*****************   Érd el mindezt csakis vele, Segít Neked hidd el már,   Béla Vőfély Terád vár.

Mindkettő lehet, és csak Rajtatok múlik, hogy melyik arcát mutatja!

A vőfély hagyományosabb, a ceremóniamester modernebb. Van ebben a kijelentésben valami, de közel sem igaz általánosan! A ceremóniamestereknek is sok esetben kell hagyományos dolgokat csinálniuk, míg a vőfélyeknek is napjaink elvárásai szerint kell végezniük a tevékenységüket. Mire is gondolok? 

A legfontosabb a felfogás!

Úgy vélem, hogy a hagyományok szép dolgok, amik közül lehet (és nem kell!) egyes elemeket megtartani, kinél többet, kinél  kevesebbet, a fontos, hogy ez Hozzátok idomuljon, alkalmazkodjon, ahogy a Nagy Napon minden és mindenki! A tradíciókkal kapcsolatban a legnagyobb hiba, ha akár saját megfontolásból, akár – és sajnos ez a gyakoribb – családi nyomásra kötelező érvényű törvényekként tekintünk, és nem az esküvőt szebbé, színesebbé tevő lehetőségre! 

Higgyétek el, senkibe nem csapott bele még a villám azért, mert nem fejezte be éjfélig a menyasszonytáncot, vagy mert előbb kezdett el menyecsketáncot, mint hogy nulla órát ütött volna a vekker! Ellenben sokat lehetne mesélni arról, ha egy lagzi túlzottan el volt húzva, mert nem lehetett előbb egy-egy program, vagy a hagyomány miatt meg kellett állítani egy táncos blokkot, amikor mindenki tombolt. Ezek tönkre tudják tenni a Nagy Napot, az unalomnak, de a túlzott tempónak sincs helye egy esküvőn! 

Alakítsátok úgy, ahogy Nektek jó!

Szerintem fontosak a tradíciók, de csak akkor, ha azok az Ifjú Pár és a lakodalom érdekét szolgálják, és nem mellékesen napjaink pörgő világában is értelmezhetőek, netán meghatóak, vagy viccesek, de semmiképpen nem megalázóak, vagy Tieteket kellemetlen helyzetbe hozóak! 

Ahogy az esküvő napjának felépítését, a hagyományokat is alakítani lehet, és kell! Volt, hogy egy kikérő után nem búcsúztattam el a menyasszonyt, mert édesapja már ne volt köztünk, és túl fájdalmas lett volna, de a kikérés vicces pillanatait nem akarták kihagyni! Sőt olyan is volt, többször is, hogy tizenegy óra után nem sokkal kezdtünk meg menyecsketáncot, mert azt szeretette volna a pár, hogy a hivatalos program kicsit előbb érjen véget! Megcsináltuk, szuperül sikerült, és mindenki maradt bulizni, mert nem fáradt még el a násznép!

Összességében azt fontos tudnotok, hogy a legfontosabb az, hogy Nektek mi a jó és mi szolgálja egy örökre felejthetetlen esküvő és lakodalom érdekét, ehhez kell alakítani mindent, így a hagyományokat is!

Kvázi utóiratként egy konkrét példát kiemelek: sok pártól hallottam már, hogy a szülők azért nem szeretnék, ha egy menyasszonytánc előbb lenne, mert akkor a vendégek előbb hazamennek! Értem, akkor, íme, egy-két gondolat erre: a kérdésem, hogy szerintetek mennyit fog mulatni az a vendég, aki csak a menyasszonytánc végét várja, hogy végre hazamehessen? Vagy inkább unott arccal fog ülni a helyén, így az összképet is rontva? Nem jobb a párnak, ha az ilyen „álvendég” inkább elmegy haza, és csak azokkal maradhatnak megcsinálni az év buliját, akik valóban azért vannak ott, hogy őket ünnepeljék? 

Nem utolsó sorban csak halkan kérdezem: az ilyen „álvendéget” miért hívtuk meg?

Ha többet szeretnél tudni, itt összefoglaltam mindent, ami a szuper esküvőhöz kell :) Esküvők Tudástára